Egy tisztes büfékocsi kalandjai – Vagon, Városliget

Utazzunk kalmár-
szellemmel

Az egykori vasúti büfékocsi évtizedeken át szomorkodott a Közlekedési Múzeum tőszomszédságában. Kétségtelen, alapjáraton, mint múzeumi büfé, valamelyest üzemelt, de csak úgy ahogy a késő Kádár korszakban egy múzeum szükségét érezte annak, üzleti vállalkozásként valamit is csináljon. Pár bánatos perec és talán málnaszörp képezte a kínálatot, hosszú hosszú időn át.

Aztán jött a rendszerváltás. Amelynek egyik kézzelfogható és kétségtelen eredménye a kalmárszellem feléledése volt. Valaki rájött arra, hogy a népek szeretnek enni és inni (ez utóbbit különösen kedvelik) és hát a Városligetben nincs túl sok alkalom erre. Elkezdték hát bővíteni a helyet – értsd ezalatt, hogy ócska műanyag székeket és asztalokat tettek ki a placcra, később valamiféle sátortető is került felé – és láss csodát,a régi vasúti büfékocsi feléledt. Van benne már pálinka, meg sör,(Pl Stella 450 HUF, Leffe 560 HUF) meg bor, meg üdítők. Aztán megjelent a csirkemájas zsíros kenyér (275 HUF) és a bécsi virsli (695 HUF). Nagyjából ennyi is a nagy ötlet. Az üzlet, főleg jó idő esetén, rendesen pörög, alig-alig lehet helyet találni. Járnak ide sörözni kismamák babakocsival, nagymamák unokával. Apukák gyerekekkel és gyerekek más gyerekekkel. Biciklisták és kutyasétáltatók döntik itt magukba az italt, méregetik egymást, meg ilyenek.

A vagon tkp nem tud semmit, de azt nagyon tudja. Merthogy a ligetnek nagy fái nyújtóznak erre, nyár elején a hársfa virágának a szaga elnyomja még a közeli Hungária körút teherautóinak a bűzét is. Egy kis csendes zúg, nem távol a világ zajától. A városi embernek ad némi természetközeli élményt, hiszen végülis majdnem a nyílt levegőn ülünk, zöld is terült körénk. Ráadásul itt nem kell kulturáltan viselkedni, semmi baj ha fölborítod a poharat, kárt nem teszel még az abroszban sem, mert az nincs. Lehet fecsegni, harapni valami, vagy csak úgy elüldögélni a barátokkal. Az árak egy csöppet pimaszak persze, de hát régen tudjuk már azt, ez a pimaszság, ez a nyerészkedő szellem működteti a világot, s benne a városligeti Vagont is.

Vagon, Budapest, Városliget, a Közlekedési Múzeum tőszomszédságában

Egy igyekvő hely - Ypsilon, Budapest

Struccra fel!
A pesti Ypsilon vendéglőben gyakorlatilag minden megvan, ami ahhoz kell, hogy ez egy nagyon jó hely legyen. Mindenekelőtt tisztes konyha, jó ételsor, ügyes szakács, kedves felszolgálók, elfogadható dizájn. Nem is beszélve az affélékről, mint reggelizési lehetőség, wifi, különterem, vagy hétvégenként karaoki. De valamilyen okból mégsem lett ez nagyon jó hely, csak egy afféle tisztes jó hely. Ami egyáltalán nem kevés ám a mai világban, csak valahogy nehezen tudjuk megmagyarázni, min csorbult ki csöppet a dolog. Mert valahogy rideg marad mégiscsak, hiába kedves és segítőkész a pincérfiú, nagyszerű a lazactatár (1.450 HUF)– mégis érezzük valahogy azt az igyekezetet, ami izzadságszagú, nem szívből jön egészen. Vendéglőben vagyunk – érzés jár át minket. De ne panaszkodjunk, több mint vállalható az üzemegység. És amúgy is egy jól menedzselt vendéglő. Ne tessék a kákán is csomót keresni.
Inkább jöjjön egy szegedi gulyásleves (850 HUF), erre mondják azt, hogy korrekt.
Utána, hogy ötvözzük a kultúrákat és világokat egy vörösboros struccjava következik, fügével, krokettel (3.200 HUF). A strucc finom állat, ez újra és újra kiderül, nem rágós, de tartalmas, meg különben is olyan romantikus a hangzása. Az íze meg tökéletes. Éljen és virágozzék a magyar strucc. A krokett az olyan semmilyen – de ezt megszoktuk ebben a világban már.
Viszonyítási pontként egy dijoni parmezános csirke provance-i grill zöldségekkel (2.350 HUF) is elfogy szolid asztaltársaságunknál -és erre sincs panasz, bár a neve és a tálalása izgalmasabb, mint az ízvilága.
Az étlap amúgy nem végtelenül hosszú, de sok mindenféle van rajta, kár aggódni. Mint ahogy azoknak sincs okuk izgalomra, akik jófajta pálinkákat szeretnek inni. A legkülönfélébb mézes pálinkák éppen 450 HUF-os akciós áron voltak elérhetőek. Így a málnásat, az áfonyásat és a körtéset is kipróbáltuk. Ekkor némi vita kezdődött, hogy melyik is a legjobb, újra kellett kezdeni a vizsgálatot, de már nem emlékszem melyik nyert.
És az is igazán kedves ötlet, hogy hétvégén, ebédidőben 25 százalékos kedvezményt adnak az árakból, ami máris huss, elillantja maradék kritikánkat is.
Budapest, XIV. Stefánia út 1.

Ráckert feeling a Városligetben – Kertem

Zárvány
a jégpályánál
Nagyapó odatelepszik a kisonoka ágya mellé, és úgy mesél csillogó szemekkel a régi nagy időkről. Amikor még a Ráckertben vagy a Romkertben vitézkedtünk, hajh, amikor a Zöldpardon igazi hely volt – de te ezt el sem tudod már képzelni…
És ekkor a tapasztaltabb kisonokák fölhívják a figyelmet a Kertem nevű intézményre, amely a budapesti Városliget kocsmailag meglehetősen kiaknázatlan lehetőségein igyekszik javítani.
A Kertem – a hülye nevétől eltekintve – kellemes és valóban idéz valamit a Ráckert hangulatából. Persze, az sokkal romantikusabbnak tűnt, de lehet csak ősz hajszálaink számának növekedése ránt le minket a prózai mélységekbe.
A Kertem tehát a Műjégpályától macskairamodásnyira található. És ékes bizonyítéka annak, hogy ha a serdült és serdületlen ifjúság szórakozni akar, akor ahhoz nem is kell olyan sok minden. Azért, először is egy kert. Aztán benne egy biciklik kikötésére alkalmas tároló. Pár koszos asztal, ócska székek. Na igen, italospult és kevés faszén, amin húsokat sütünk meg. A hangulat meg az úgy kialakul. Idevonzódnak a fejek is, akik népszerűvé tesznek egy efféle helyet. Szóval, itt vagyunk. Később persze színpad és rajta zenekarok is előkerülnek – de ezek keveseket riasztanak el.
Mondjuk, az már ijesztőbb, hogy egy vacak nagyfröccsért 350 HUF-ra vágnak le, de hát mulatunk. És ugye harapni is lehet valamit. Például hagymás sült tarja – szép nagy és finom kenyérre rárakva 890 HUF, ha ajvárt is kérsz hozzá az még + 200HUF. A balkáni hamburger 790 HUF-ért igéretes dolognak tűnik, hagymás, szaftos – smárolni utána csak hasonló próbatételeken átesettekkel érdemes.
Amúgy meg, ide úgysem a kulináris kalandokért jövünk, azért kell ennünk, hogy később ittasodjunk le, legyen ami fölszívja az alkoholt a gyomrunkban. Vagyis gyorsan készüljön el, legyen zsíros és ne kerüljön sokkal többe egy pohárka pálinkánál.
A Kertem tehát egy kis afféle zárvány, ahol megállt az idő – a bejáratnál még nincsenek csúnya őrök, bent nem tizenéves gyerekek merülnek el a diszkóvilág sűrejében.
Végre, valami olyasmi a Ligetben, amit régóta hiányoltunk.
Kertem, Budapest, Városliget, Olof Palme sétány 3.