Vigyázz, Katica, jövünk

Stefánia fái alatt

Azt hiszem, majdnem mindig ilyenre vágytam. Ugyan a Katica nem úgy kávéház, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, hiszen nincsenek földig érő nagy portáljai, óriási terei, de talán még egy billiárdasztal sem szorult bele – mégis kávéház a javából. Olyan igazi, ahol bizonyára gyorsan lehetünk törzsvendégek, ahol otthon érezzük magunkat, kiülünk a teraszra vagy bent iszunk egy-két fröccsöt, miközben dolgozunk, beszélgetünk, vagy éppen a kuncsaftjainkat fogadjuk. Sajnálom, hogy eddig itt én még nem jártam, most pótlom.
Még akkor is, ha mint megtudjuk, reggelizni ezentúl csak 10 után jöhetünk – lágytojástól a zsiroskenyérig, a croassianttól fánkig, ami csak kell – mert honfitársaink az elmúlt néhány hónapban nem nagyon használták ki a reggel nyolc órakor nyíló lehetőséget. Kétségtelen, nincs nagy kultúrája mifelénk a nyilvános helyen való früstökölésnek, de hát mint tudjuk evéssel jön meg az étvágy. Most már csak délelőtt tíz után.
Addig is, most fröccsöt kérünk, mert délután van és ilyenkor azt illik, Nyakas féle Irsai Olivérből (420 HUF) méretik, szódával (180 HUF), kellemes fröccshőmérsékleten, ahogy elvárjuk. A capuccino (490 HUF) finoman gőzölög, miközben mi a Stefánia (azelőtt Népstadion útja, azelőtt Vorosilov út, azelőtt Stefánia) erősödő forgalmát figyeljük a békebeli platánok árnyékából.
De nemcsak kertből áll a világ. Bent kellemes tér, mozgalmas berendezés, talán még ingyen wifi is. Ráadásként rendszeresek itt a kiállítások, képek és festmények – szeretem, ha van valami mozgás, valami ötlet, valami innováció a vendéglátásban.
És az is mennyivel másként hangzik otthon, hogy”Édesem, leugrom egy vernisszázsra!” mint hogy „Megyek és benyomok a haverokkal pár sört!” Még akkor is úribb az első, ha a végeredmény amúgy, ugyanaz.
Egykoron a Katica egy rendes kocsma volt. Én azt is szerettem – gyors Hubira, rossz homoki kisfröccsre mindig jó volt. Álltában fáj a szívem, ha eltűnik egy-egy jellegzetes üzemegység és sablonos, „Ez bárhol a világon lehetne” típusú nyílik helyette.
De a Katicának örülök, mert ennek hangulata van. Vigyázz, Katica, jövünk még!

Katica kávéház és söröző, Budapest XIV. Stefánia út 39., az Egressy út sarkánál

Dobló - az iható Magyarországért

Az új remény
Kétségtelen, akadnak örömteli meglepetések is Budapesten. Ezek sorában említsük meg a Dobló Bor Bár névre hallgató relatíve új intézményt, - az ihatóbb Magyarországért – amely üde színfolt a pesti éjszaka borgőzös világában.
Dobló, mert a Dob és Holló utca sarkán terül el, pár méterre a romkocsma kategóriában nyomuló Mumustól és átellenben az intellektuális, kulturális Spinozától.
A romkocsma, mint műfaj zseniális találmány, a város egyik jelképe lett, jobb amerikai vagy angol útikönyv ki nem hagyná a Kazinczy utcai Szódát vagy a Szimplát, és arra már csak az élemedettebb korú éjszakai vitézek emlékeznek, hogy mindez talán valahol a Ráckertben kezdődött el, aztán az ősi Zöld pardonban folytatódott. Megjegyezzük, ma már egyik sincs meg, a Ráckert helyén modern, rideg és szerethetetlen szálloda terpeszkedik, míg a Zöld pardon az elüzletiesedett világ jelképévé vált, hová tizenéves gyermekek járnak úgynevezett ivászatra és mulatásra apuka pénzéből.
A Dobló merészen új irányt szab, itt a romkocsmák hazájában. Nagy üvegportál mögött izgalmas nyerstéglafal, gyönyörű boltozat, már-már kupola. Nem a szomszédos új, és nagyon trendi hely – Négyszáz – mintáját követi, ahová azok járnak, akik mindig tudják, hol kell lenni ahhoz, hogy menő arcnak gondoljanak.
A Dobló, ahogy elnézem, hosszú távra épít. Mert a trendi party face alakok amilyen gyorsan jönnek, olyan gyorsan tovaállnak.
De itt szívesen lennénk törzsvendégek. Könnyed zene, hol egy virtuóz zongorista, hol egy vidám kis cigány banda húzza az autentikus nótákat, de oly jókedvűen, lelkesen, hogy kedvünk támadna megveregetni a hátukat – veletek vagyunk barátocskáim!
Dohányozni bent nem szabad – külön jópont ebben a füstmérgezett világban.
A polcokon vagy kétszázféle magyar bor, pezsgő, pálinka – elég értő módon összeválogatva ahhoz, hogy érdemes legyen próbálgatni. Mi kértünk egy flaska szódát is, mert persze fröccsben utazunk és törkölypálinkában – ahogy az komoly embertől elvárható.
Ha valamin még lehetne javítani az például a sajttál, mert másfélezer forintért ez a kommersz összeállítás elég ciki. A kolbász-szalámi változat sem igazán nyerő, a hozzávaló savanyúval együtt afféle pótcselekvésnek tűnik.
De még ezt is meg tudjuk bocsátani – talán a hangulat miatt. Hogy itt kérem, igyekeznek. Ez azért lett kitalálva, hogy a kedvedbe járjanak, s nem csak azért, hogy gyorsan levegyenek egy komolyabb összegre.
Ha már unjuk a romot, ha már elegünk van a mindig-ott-a tuti-ahol-én-vagyok alakokból, akkor adjunk neki egy esélyt.
A jó borból, a jó pálinkából, a kellemes helyből sosincs elég.

Dobló Bor bár, Budapest VII. Dob utca 20., a Holló utca sarkánál.