Ami a travaricás pohár mögött van

Friss fogás a tengerből

Solta szigetén egy édes kis városka rejtezik, pompás kikötővel, amely tulajdonképpen maga a város öble, és néhány hívogató vendéglővel a tengerparton. Stomorska.

Solta szigetének összesen 1479 állandó lakója van, ezért jó okkal feltételezhetjük, hogy a vendéglőket leginkább a turisták tartják fent. Amúgy Stomorska, amely a környék legrégebbi, XVI. századi kikötőjével dicsekedhet, maga is termeli a kulináris javakat. Hiszen mindig is híres volt olajbogyóiról, halászatáról és állítólag szőlőiről is. Bár ezekkel a horvát szőlőkkel és a belőlük készült borokkal nem árt csínján bánni. Mi ugyan valamikor láttunk egy embert, aki állította, hogy ő egyszer ivott jó horvát bort. Ez Vis szigetén történt vele. Valószínűleg Belgrád bombázása idején. Talán Komizán kötöttek ki. Egy negyvennégyes Baváriával hajóztak, de ez történetünk szempontjából majdnem mellékes. Lehet, a belgrádi bombázás és a tenger felett áthúzó bombázók látványa, vagy a kevés turista tette, de egy vendéglős jó bort adott. Vugavát. Méghozá Bijela Vugavát. (Az első v-t b-nek tessék ejteni, hogy megértsék.) Emberünk szerint mézes illatú, aranyló, kellemesen friss, száraz fehérbor volt. Hozzátette, olyan Vis szigeti termelőktől vásároljunk, mint Lipanović, aki barrique változatban is adja, esetelg Ivčević vagy Sviličić. És máris javul a véleményünk a dalmát borokról.

De vissza Stomorskara. Itt a legjobb vendéglő a Turanj. Már az is kellemes meglepetés, hogy a pincérfiú kifejezetten kedves és elég jól beszél angolul. (Valamint németül és olaszul is – hiába, a globalizáció).

A tengeröböl szélén kirakott asztalokhoz persze az alkony pírjában érdemes kiülni. Már a rendelés is komoly szertartás, nagy és vastag étlap érkezik. Nemcsak az errefelé szokásos tengeri herkentyűket adják, hanem húsokat is tudnak sütni.

De persze mi maradjunk a halaknál. A legjobb, ha megkérdezzük, mi a friss fogás. Sőt, szegény halakat kikérhetjük előre, megszemlélhetjük, melyikhez van bátorságunk, melyik rokonszenves, amelyik majd jól csúszik a helyi travarica után. Egy kétszemélyes haltál, a hal minőségétől függően 220-300 kunát kóstál. Persze a szokásos horvát eledelek, mint tintahal grillezve, (230 kuna egy kiló, de hát annyit még egy marcona tengerész sem eszik meg) vagy rákocska, esetleg egy jó polipsaláta (70 kuna) nehezen hagyható ki.

Csirke- vagy pulykamell is létezik (50 kuna) de azért elég elmenni a tihanyi parti büféig. Itt inkább lehet nézni, amint grillezik a húsunkat, vagy amint az orruk előtt megsütik a pizzánkat.

I love you, Croatia.

Itt a Turanjban igen jól főznek. Pörög az üzlet. Mire az öböl túlvégén lehanyatlik a nap, ez a vörösen izzó tűzgolyó, amely még utoljára megcsodálja tükörképét az elcsendesedő nagy kék vízben - hogy ily költőien írjuk le a szitut – már minden asztalnál ülnek. És boldogan esznek, isznak. Mert a szép táj, a sós tengeri levegő, az egész napi hajózás izgalmai, na meg a harmadik slivovoca tényleg gyomrot csinál. A pincérek fel alá szaladgálnak. Mi komótosan fogyasztunk, ahogy azt kell

Konobe Turanj, Stomorska, az öböl jobb partján, ha szembe állunk a várossal.

Ezaz - csak a neve a hülye

Jobb mint egy menza

Néha, még érik az embert kellemes meglepetések. Ilyen a hülye nevű Ezaz bisztró a pesti Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán. Valószínűleg számtalanszor elmentem már előtte, de inkábba kőhajításnyira lévő Lugast választottam, mert ugye az közismerten nagyszerű.

Valamelyik nap is éppen erre haladtam, és eszembe sem volt megállni –nyilván turistalehúzó hely ez, futott át az agyam helyén lévő valamiben -, de aztán megláttam, hogy menü 850 forint. És arra jutottam, ennyit azért megér egy kísérlet.

Az üzemi menzán már nem lehet 1000 forint alatt megúszni – ellenben büdösben kell sorbanállni, a ragadó tálcákkal, hát ehhez mérjük a kaland nagyságát.

És akkor kiderül, hogy ez egy ekdvesen, otthonosan berendezett bisztró, elég rendes étlappal, kifejezetten kulturált környezettel.

Zellerkrémleves – igen finom, szépen tálalva, aztán egy csirkebrassói érkezik, jó ütemben. Gyönyörűen agyusztálva. S bár valószínűleg ez nem csúcsgasztronómia, de az íze több mint hibátlan. Nagyon jó. Újabb párszáz forintért még desszertet is kérhetnénk, de már nincs hova azt bepakolni.

S ha már itt, nyilván az étlapot is megkukkoljuk. Jó látni, hogy a tojásos galuskával készült borjúpaprikástól (2850 HUF) a ropogós kacsacombon - kandírozott naranccsal és párkáppal át (2950HUF) a vajhal steakig - fokhagymás parajmártással, jázmin rizzsel - (2550 HUF) elég sok minden akad itt.

Láthatóan a környékbeli irodákból ruccanak át a dolgozók – nekik ez a menza, a mázlisták – meg persze a hely topográfiájából következően turisták is megtelepednek itt. Azt kell mondanunk, hogy megtépázott tekintélyű vendéglátásunknak innen csak jó hírét vihetik. Nem egészen 4 eurónyi összegből máshol egy gyorsétteremben sem eszik semmi rendeset.

Amúgy, a sebességre sincs panasz – könnyen, gyorsan jönnek a megrendelt ételek, alig van időnk elmélázni a bárpult tisztes készletei felett – ami persze csak afféle gondolatkisérlet, lévén ebédidőben ki tud inni? De visszatérhetünk tán még ide.

Szóval, ajánlható mindenkinek, aki a pesti belvárosban egy normális helyre vágyik.

Ezaz café és bisztró, Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 15., a Bazilikával szemben